Kétszer három

 Új kezdeményezés, éljen, éljen, éljen! Mivel a munka és a lustaságom (nem feltétlenül ebben a sorrendben) megakadályoz a rendszeres postolásban, kifejezetten nagy kíváncsisággal vágok neki ennek a projectnek. Egy kedves bloggerinával (bújtassuk őt a Coolgreen álnév mögé) minden szerdán megosztunk egymással és az érdeklődőkkel három-három dalt azok közül, amiket a közelmúltban a legtöbbet hallgattunk. Nincsenek világmegváltó terveink, hosszútávú társadalomformáló törekvéseink. Egyetlen célunk a szórakoztatás. Aztán meglátjuk mi sül ki belőle, és meddig tart a kezdeti lelkesedés.

1.  Rebecka Törnqvist – Poachers   [mp3]

Napsütötte vasárnap reggeleken, hajnali tízkor leginkább erre a dalra szerettem ébredni. Egy hatalmas bögre kávé az ágy mellé, kedvenc könyv a kézbe, stresszfaktor kikapcs. Ez ám a Zen-életérzés!

2.  JET - Rip It Up   [mp3]

Ahogy közeledik a Hives koncert (április 1., PECSA), igyekszik mindenki ráhangolódni már jóelőre. Ezzel én sem vagyok másképp. Az alapozáshoz pedig tökéletes társra leltem az ausztrál JET második, 2006-os albumában (Shine On).
Ízig-vérig echte 'looser angry rock'. Már az első néhány taktus olyan hatással van az emberre, mintha egy sáros ásóval püfölnék a tarkóját. Félelmetes.

3. Alphabeat - Fascination (Bimbo Jones remix)

Na ez az a dal, ami csak úgy észrevétlenül belopakodott a kedvenceim közé. Fogalmam sincs, hogy mikor, vagy hol hallottam először, de amolyan titkos kis kedvenccé nőtte ki magát. Az Alphabeat múlt évi albuma bennfentes körökben ugyan hatalmas kedvenc volt (az NME a poszt-ABBA éra legjobb skandináv együttesnek titulálta őket), de ez a remix aztán valami különösen fenomenális.
Szinte táncolhatnékom támad minden egyes alkalommal, ha meghallom. Pedig a legkevésbé sem vagyok diszkomán.

Most pedig lássuk a post elején beígért másik hármas listát:

[link]   Coolgreen

...és Nálad melyik a hét legtöbbet hallgatott három dala?

A Supergrass felkarolja Michael Jacksont

...és Te? Hű, ez de szarul jött ki. Már-már bulvárosan pocsék, még a tőlem egyébként elvárható alacsony mércéhez képest is. Mindegy, késő van, fogjuk erre.
 

Tehát a hír: március 19-én árverésre kerül az egykori Jackson vidámpark, a Neverland Ranch. Az ingatlant közel 24.5 millió dolláros adósság terheli. A helyzet kemény, de korántsem reménytelen. A Supergrass ugyanis március 17-én jelenteti meg Blad Blood c. single lemezét, melyen helyet kapott Jackson Beat it -jének egy akusztikus átirata is. Természetesen az album eladásából származó bevétel egy részét a srácok a szebb napokat is látott fekete-fehér sztár egykori otthonának megmentésére ajánlották fel. A nagy vonalakban elvégzett számítás szerint 2 nap alatt (ennyi van ugyanis a megjelenés és az árverés között) röpke 422 millió példányt kellene eladni, hogy az adósságot fedezzék. Mondanom sem kell, ezzel simán a Blad blood lenne minden idők legnagyobb példányszámban elkelt EP-je.

Szóval ha magányos szombat estéiden még mindig a Thrillert pörgeted oda-vissza, vagy olyan vajszívű vagy, hogy ha meglátsz egy hajléktalant, ellenállhatatlan késztetést érzel rá, hogy megajándékozd néhány koszos forinttal, ezt az alkalmat mintha egyenesen Neked találták volna ki. - 'MJ needs You!' -

[link]   Előrendelem a lemezt!

Life is just a comedy!

Új Kooks videoklip!

Hosszú csend után január végén került a boltokba az eredetileg április közepére ígért második Kooks album első single lemeze, az "Always Where I Need To Be". Az új album arról az észak-londoni stúdióról kapta a nevét (Konk), ahol a srácok nemcsak az új lemez dalait, de az első, közel kétmillió példányban eladott LP (Inside In/Inside Out) számait is rögzítették.

Jelenleg ugyan tizenhat dal van a repertoárban, de az NME magazin értesülései szerint a Los Angelesben jelenleg is folyó utómunkálatok végeztével ez a szám valószínűleg tizennégyre redukálódik majd.

Scissor Sisters Bootleg Compilation

Neo - Spellbound

A Record straight és az Absolution után a 2006-os Neo albumról (Maps for a voyage) kimásolt Spellbound c. maxihoz készített klip is bemutatásra került. A film különlegessége, hogy a szokásostól eltérően nem digitális adathordozót, hanem 35mm-es szalagot használtak a video archiválásra.

Tipikus 'hogyan készítsünk kevés pénzből egy f*sza anyagot' koncepció.

The Hives

Ismerős valakinek A hosszú álom című film? Talán emlékeztek néhányan a mozi nyitó jelenetére is. Amikor a szőke Martha Vickers kislányosan ugrándozik lefelé a lépcsőn combközépig (sem) érő fehér selyemszoknyájában, és a hatalmas lábai a vászon tetejét karcolják. A következő pillanatban hirtelen váltás, és egy végzet asszonyába oltott lolita bámul Bogartra. Az ötvenes évek George Clooney-jának köszönésére ugyan odaveti az „Ön nem túl magas, ugye?” örökzöldet, azonban innentől már veszett fejsze nyele. Fogjul ejtett, elvarázsolt, leláncolt. Kitágult pupillák, hatalmasra tátott száj, egyre fokozódó nyáltermelés. Végérvényesen elvesztem, nincs mit szépíteni. Ez volt az a pillanat, amikor beleszerettem a noir filmekbe. De hogy miért is írom le mindezt? Mert a rockzenével is hasonló módon kezdődött a mai napig tartó titkos kis románcom.

Már pattanásos tizenévesként is inkább voltam kívülálló. Mikor minden valamire való (és wannabe) gyerek Csapdát, Nirvanat és Rosest hallgatott, a magam kis babapúderes seggével képtelen voltam felfogni mi lehet a nagy titka a rocknak. A titok, ami egy életre a rabjává tesz. Aztán jó hat éve jött a Hives. Már az első pillanatban áramütés, rózsaszín köd, fél méterrel a talaj felett, kéz-a-kézben nappalok, izzadtság szagú éjszakák. Ahogy egy valamire való kapcsolat kezdődik.

A ’93-ban, egy évvel Cobain halála előtt unatkozó tizenévesek által alapított svéd különítmény második albumával (Veni Vidi Vicious) nemes egyszerűséggel berobbant, majd ugyanazzal a lendülettel le is tarolta a rockzene világszínpadát. Talán nem véletlen, hogy a Spin Magazine az olvasókkal egyetértésben minden idők legjobb live bandájának választotta a The Hivest. Az énekes Pelle Almqvist pedig minden idők egyik legjobb frontembere lett ugyanezen a voksoláson.

A fiúk felrúgtak minden addigi konvenciót és zenei berögződést. A grounge hagyományokat továbbvitték ugyan, de számukra a rock nem egy szimpla eszköz volt a megbotránkoztatásra. Legalább annyira szolgálta a saját szórakozásukat, mint a közönségét. Manapság, mikor a garázsbandák korát éljük (igen, még mindig!), erre talán már senki sem kapná fel a fejét. Tudjuk, a zene mindig is egy kitörési lehetőség volt. Lóvé, csajok, dugás, aztán jobb esetben a fényes jövő. Nincs is ezzel semmi gond, mindannyian tisztában vagyunk vele miről is szól igazából a dolog. Hiszen ki ne akart volna nyolc évesen világhírű énekes / (bassz)gitáros / dobos / grupie (a megfelelő aláhúzandó) lenni? Aztán van akinek mindez végül összejött, míg mások (a többség) a közelébe sem értek.

No de hogy ne nyújtsam tovább a postot, íme a lényeg: az új LP világkörüli turnéjának keretében a zenekar ellátogat hazánkba is. A tavaly megjelent The black and white album dalai, melyek a koncert gerincét adják, az első hangtól az utolsóig igazi fülbemászó, némi képzavarral élve már-már táncolható, koedukált rock dalok. Persze ez nem meglepő, ha tudjuk, hogy a produceri székben az a Timbaland - Pharrel Williams páros ült, akik előzőleg olyan sztárpalántákat protezsáltak, mint Justin Timberlake, Kelis, vagy épp Nelly Furtado.

Ha már jártál életedben rock koncerten –amit azért feltételezek- akkor vedd az ott látottakat, szorozd meg tízzel, és már közel jársz. Olyan ez mint egy átlagos rock koncert, csak mindenből többet kapsz. Az egyetlen dolog, amiből kevesebb jut... az a nyugalom. És persze a színek, hiszen végig fekete-fehérben nyomjuk. Egy fokkal hangosabb mint más koncert, és jóval hevesebb is.

Helyszín: Petőfi Csarnok

Időpont: 2008. 04. 01.

Jegyárak: elővételben 5800.-, helyszínen 6700.- Ft

Kezdés időpontja: bizonytalan, a szervező nem hivatalosan kilenc órát emleget

Ágaskodó telivérek

Lustaság fél egészség

Mivel a blogot az elmúlt fél éveben alaposan benőtte a gaz, úgy döntöttem, igazán itt lenne az ideje néhány új postnak. Annál is inkább, mert ahogyan látom a magyar zenei blogszíntéren nem különösebben változott a helyzet. Alig akad néhány, amely az indie fanatikusok kegyeit keresné.

Ismételten leszögezném, hogy nem kívánok a mindent tudó 'megmondóember' szerepében tetszelegni. Jelen blog csupán egy kedvcsináló kíván lenni a zenét szerető ismerősök és ismeretlenek számára.

Zenesznobok kíméljenek!

Felhívás keringőre

Most látom csak, hogy az év elején az U.S.A. -ban is megjelent Alex Kapranos (Franz Ferdinand) könyve, amit még 2005 szeptemberében kezdett írni. A slágergyáros korszak előtt a vendéglátóiparban dolgozó Kapranos eredetileg a Guardiannak írt cikksorozatában a turné egyes állomásain átélt gasztronómiai kalandokról, helyi ínyencségekről mesél. Teszi mindezt úgy, hogy a könnyed történetfűzés nemcsak szórakoztató, de egy világszerte elismert, és rajongott banda mindennapjaiba, étkezési szokásaiban is bepillantást enged.

Az első kiadás rövid időn belül bestseller lett a szigetországban, ezért talán nem meglepő, hogy október 4-én jön az utánnyomat, immár igényesebb borítóval.

Ha valakit megmagyarázhatatlan ajándékozási láz kerít hatalmába, vagy egyszerűen csak szeret örömet szerezni másoknak, jelzem, szívesen olvasnám én is a könyvet. De komolyra fordítva a szót, ha valaki hozzá tud jutni akár itthon, akár külföldön, megköszönném, ha jelezne.

(amerikai puha fedeles változat) . . . . . . (újrakiadott brit puha fedeles változat)